Az Ipari Központ gondolata

Írta: Varga István dr. egyetemi magántanár

Az ipari központ terve csak nagy általánosságban említtetett meg. De már is szenvedélyes állásfoglalásokat váltott ki az érdekelt körökben, holott ajánlatos ilyen esetekben a részleteket is bevárni. Miután azonban ilyenek még nem szivárogtak ki, csak nehezen érthető az általános megrökönyödés, mely ipari körökben észlelhető. Véleményünk szerint, éppen bizonyos ipari körök követelései tették szükségessé olyan ipari szervnek létesítését, mely ilyen terveknek keresztülvitelét lehetővé tegye. Mert ha az ipar széles rétegei által követelt numerus clausus valóra válik, akkor szükség van egy olyan szervre, mely az ekként megvédett ipart ellenőrizze, mert alig lehet föltenni, hogy numerus clausus adassék meg egy iparágnak, anélkül, hogy egyúttal az áralakulás, a tervelt mennyiség, kiviteli politika a legszigorúbb ellenőrzés alá ne kerülne, mégpedig egy olyan szerv részéről, mely erre mindenképp hivatott.

Tegyük fel p. o. a kiviteli politikát. Ha a tőkét korlát nélkül engedik vállalkozni, elérkezünk egy ponthoz, midőn a megfelelő iparág exportra szorul, mert máskülömben benn az országban túlkínálat állana be. Ez annál inkább valószínű, mert hiszen újabb alapításra csak abban az esetben kerül sor, ha a legutoljára érkező vállalkozó rentábilisabb metódusokat tud meghonosítani, vagyis ár tekintetében versenyképesebb a kivitelben is. Ha ezt a szabad vállalkozás-nyújtotta sánszot a fejlődés a numerus clausus által kiadja kezéből, a legtöbb iparágban bizonyos idő múlva kivitelre semmi kilátás nem lesz, hacsak nincsen egy olyan központi ellenőrzési szerv, mely az iparvállalatokat a kivitelre szorítja. Ez egy teljesen fair gondolat az ipari miniszter reszéről, mert aki egyrészt az állami beavatkozást saját érdekében akarja, nem tagadhatja meg az állami beavatkozást másrészt, mikor a saját ellenőrzéséről van szó, mert nem lehet egyszerre hideget és meleget is fújni, beavatkozást és be nem avatkozást követelni.

Természetesen nagy örömmel kell fogadni azt a tervet is, hogy az Ipari Munkaszerző Intézet (IMI) és az Ipari Jelzálogintézet  beolvadjon ebbe az Ipari Köztpontba és így ez olyan tőkeerővel ruháztassék fel, hogy az ipar érdekében komoly tőkebeli segítséget jelentsen. Ilyen közérdekű tevékenység szükségessége kiviláglik a Sorg-cég esetéből, melynél az iparügyi miniszter deus ex machináként mentette meg a helyzetet, anélkül, hogy más szerv ilyen célból rendelkezésére állott volna. Ha ipari központ léteznék, akkor ilyen fennakadás egyáltalán fölsem merülhetne. Magától értetődik azonban, hogy ilyen alapítás eredményessége nagyban a keresztülvitel módozataitól függ. Lényeges az, hogy ha már a liberális termelés elvét elhagyják, a termelés ne maradjon irányítás nélkül, vagyis a szabad verseny törvényeit valamivel helyettesíteni kell, mert külömben az anarchia nőne nagyra.