Tokozott kisfeszültségű kapcsoló-készülékek

Tokozni kell! Alkalmazhatnánk a híres „navigare necesse est” ókori mondás után szabadon a villamos készülékek és berendezések egy nagy csoportjára, hogy: „protegare necesse est”, azaz a termékeket befedni, oltalmazni, védeni kell. Már ahol indokolt…

A villamos energia ipari felhasználásának kezdetén a létesítők már gondoskodtak az emberi élet védelméről és igyekeztek a berendezések aktív (feszültség alatt álló) részeit az emberi test nem szándékolt érintésétől védetté tenni, emiatt a veszélyes elemeket különböző szekrényekbe, dobozokba rejtették. Ma már elvárható követelmény, hogy a kisfeszültségű készülékek csatlakozókapcsai az emberi kéz érintése ellen védettek legyenek (IP 20).

A tokozások eleinte fémből (öntvények, „lemezházak”) készültek, majd a műanyag-technika térhódításával a villamosan szigetelő műanyag-tokozatok nyújtották/ nyújtják az érintés elleni védelem legbiztonságosabb megoldását.
A készülékeknek és berendezéseknek a felhasználásuk helyén rendkívül változatos környezeti feltételek között kellett/kell üzemelniük. A beépített elemeket védeni szükséges mechanikai ütésektől, valamint a por, víz, gőzök, gázok behatolása és más, a működést befolyásoló és idő előtti tönkremenetelt előidéző tényezők hatásaitól.
A műszaki fejlődés ezen a téren is megindította az egységtörekvéseket, a szabványosítási munkákat. A „védett” „kissé védett” „nagyon védett” kifejezések laza jelentéstartalma nem volt egységesen értelmezhető, nem határozta meg az objektum alkalmazhatóságát különböző műszaki és természeti körülmények között.
A nemzetközi szabványosítás több évtizede foglalkozik egységes követelmény- és kódrendszer meghatározásával. Magyarországon jelenleg két fontos, a témát érintő európai szabvány van érvényben.
Az MSZ EN 60529:2001 - Villamos gyártmányok burkolatai által nyújtott védettségi fokozatok című szabvány a termékeknek ú.n. IP védettségi fokozatait határozza meg. (Az IP rövidítés International Protection-t jelent, azonban angol nyelvterületen Ingress behatolás Protection-ként is értelmezik). A gyártmányok műszaki ismertető anyagaihoz megadott IP betűk utáni kétjegyű szám közül az első az idegen testek, a második a víz behatolása elleni védelmi fokozatot jelenti.

A készülékeknek és berendezéseknek a felhasználásuk helyén rendkívül változatos környezeti feltételek között kellett/kell üzemelniük. A beépített elemeket védeni szükséges mechanikai ütésektől, valamint a por, víz, gőzök, gázok behatolása és más, a működést befolyásoló és idő előtti tönkremenetelt előidéző tényezők hatásaitól.
A műszaki fejlődés ezen a téren is megindította az egységtörekvéseket, a szabványosítási munkákat. A „védett” „kissé védett” „nagyon védett” kifejezések laza jelentéstartalma nem volt egységesen értelmezhető, nem határozta meg az objektum alkalmazhatóságát különböző műszaki és természeti körülmények között.
A nemzetközi szabványosítás több évtizede foglalkozik egységes követelmény- és kódrendszer meghatározásával. Magyarországon jelenleg két fontos, a témát érintő európai szabvány van érvényben.
Az MSZ EN 60529:2001 - Villamos gyártmányok burkolatai által nyújtott védettségi fokozatok című szabvány a termékeknek ú.n. IP védettségi fokozatait határozza meg. (Az IP rövidítés International Protection-t jelent, azonban angol nyelvterületen Ingress behatolás Protection-ként is értelmezik). A gyártmányok műszaki ismertető anyagaihoz megadott IP betűk utáni kétjegyű szám közül az első az idegen testek, a második a víz behatolása elleni védelmi fokozatot jelenti.

 Követelmény, hogy a tokozásba bejutott szilárd anyag vagy víz „károsodást” ne okozzon. Ez felveti a károkozás fogalmának meggondolását. A tervezőnek vagy kivitelezőnek mérlegelnie kell, hogy az alkalmazás helyén a berendezést „támadó” szilárd testek vagy a nedvesség formája milyen károsodást képes okozni. Feleslegesen „magas” védettségi fokozat előírása gazdaságtalan lehet.
Az MSZ EN 62262:1998 - Villamos gyártmányok burkolatai által nyújtott védettségi fokozatok külső mechanikai hatások ellen (IK-kód) megnevezést viseli.

Az említett fogalmak és előírások alapján megvalósított és sorozatgyártásban előállított néhány tokozott kisfeszültségű kapcsolókészüléket a következőkben mutatunk be.

A KKM0-20, KKM1-32 alaptípusjelű kézikapcsoló-sorozat tokozatának anyaga ütésálló, hőálló, UV-álló polisztirol. Az IP 65 (por ellen tömített és vízsugár elleni) védettséget mind a fedél és az edény közötti, mind a fogantyútengely áthaladásánál elhelyezett megfelelő tömítés biztosítja. A legegyszerűbb, 20 A-es tokozott be-kikapcsoló az 1. ábrán látható.
Érdekes a 2. ábra rövid készüléksorozata, amely a KKM tokozásra szerelt csatlakozó-aljzatokkal kialakított egyszerű kapcsoló-változatokat mutat. (CSKK típusok). A kombinációk védettségét mindig a „leggyengébb láncszem”, itt a csatlakozó aljzat védettsége határozza meg. Ez esetben IP44 (ø 1 mm-nél nagyobb tárgyak behatolása és freccsenő víz ellen védett).
A DTMn-K tokozott motorvédő kapcsoló védettsége IP 54 (3. ábra), a 4. ábrán látható GMV 25f típusú nyomógombos motorvédő kapcsolóé IP 41 vagy IP 55. 

A DLM-K típusjelet viselő, új fejlesztésű, IP 56 védettségű tokozásba szerelt mágneskapcsolót mutat az 5. ábra.

Az üvegszálerősítésű, ütésálló poliészter tokozású CSK típusú csatlakozó kombinációkat lapunk 2013/1. számából ismerik kedves Olvasóink. Itt a 6. ábrán egy-egy változatot mutatunk be. Az üres tok védettsége IP 54, a szerelvényezetté IP 44.