A piackutatás

Világgazdasági Szemle, Budapest, 1937. május 5.   IV. évfolyam 5. szám
Irta: Varga István dr. egyetemi magántanár.


Újabban sok szó hallatszik a piackutatásról, kifejlesztésének szükségességéről. Sokan félreértik a szót, más értelmet tulajdonítanak neki, mint kellene. Azt hiszik, hogy a piackutatás alatt azt kell érteni, amit a szó tulajdonképpen jelent: vagyis új piacoknak, értékesítési lehetőségeknek tudományos eszközökkel való kikutatását. Erről azonban szó sincs, ilyenfajta problémákat tudományos eljárásokkal csak kivételesen lehet megoldani, általában azonban ez a feladat mégis csak a hozzáértő, jó külföldi összeköttetésekkel és tapasztalatokkal rendelkező kereskedelem által oldható meg.

Bővebben: A piackutatás

A kikérdezéssel járó piackutatási munkálatok eredményességének javítsa

Dr. Varga István 1953. március 1-től
a Belkereskedelmi Minisztérium alkalmazásában állt,
mint állandó „külső szakértő”

 

Alkalmam nyílt a Piackutató Igazgatóság által egyrész a Magyar Divatcsarnokban, másrészt az Újpesti Állami áruházban végrehajtott piackutatási munka részleteivel megismerkedni.
A megvizsgálandó kérdés az volt, kívánatos-e az áruházak vasárnapi nyitvatartása.
A felhasznált kérdőív megfelelő volt, de mégis hibának bizonyult, hogy a próbakérdezést nem hajtották végre. Így aztán a legtapasztaltabb kérdezőbiztos rátapintott egy olyan kérdésre, amely a többi kérdezőbiztosnál elsikkadt.
Az egyik kérdés azt tudakolta, kívánatosnak véli-e a (vasárnapi forgalom közepette!!) a megkérdezett áruház vasárnapi nyitva tartását. A megkérdezettek úgyszólván kivétel nélkül igennel feleltek, ami nem meglepő. De az egyik kérdezőbiztos egy idő után, amikor az egyik kikérdezettel való beszélgetés rávezette erre a kérdésre, kiegészítőleg tudakolta azt is, hogy a megkérdezett szempontjából mekkora érdek fűződik az áruház vasárnapi nyitva tartásához. Az így kikérdezettek közül elég sokan válaszolták azt, hogy ez saját szempontjukból nem döntő fontosságú- Ilyenféle válaszok hangoztak el:
„Számomra ez nem fontos, de más dolgozó számra alighanem az!”
„Bejöttem a büfébe feketekávét inni”
„Itt randevúztam”
„Szombaton nagy volt a tolongás, ezért elmentem és ma újra jöttem”
„Szórakoztató a nézelődés és vasárnap több időm van erre, mint máskor, de nem vásárolni jöttem”
stb.
Csupán a próbakérdés vezethetett volna rá ennek a problémának általános figyelembe vételére, amely így a többi kérdezőbiztosnál elsikkadt.
A Piackutató Igazgatóság számára túl rövid terminusokat állapítanak meg a problémák megvizsgálására és így nincs elég ideje azok alapos előkészítésére.
Felhívtam Dembitz Imre elvtárs, a Piackutató Igazgatóság piackutató osztálya vezetőjének figyelmét erre a körülményre és rábeszéltem, ragaszkodjék mindig annyi idő rendelkezésre bocsátásához, amely mellett a kikérdezéseket alaposan elő lehet készíteni. Komplikáltabb kérdéseknél gyakran nem is elég egy próbakérdezés, hanem kettőre van szükség. Dembitz elvtárs javaslataimat magáévá tette és vállalta, hogy azokat referálja Vészi Gyula elvtársnak, a Piackutató Igazgatóság igazgatójának.

Budapest, 1953. évi november hó 19-én

Varga István