Múltidő (Nosztalgia magazin)

1994-1999-ig /6 év/ 2016-ban önállóan

Az 1994-ben útjára indított és 6 évig megjelent magazin mint alcímében is jelzi nosztalgia magazin. Témáiban nem csupán a régi idők búvárainak a figyelmét keltjük fel, hanem azoknak is örömet szerzünk, akiknek már történelem ez a néhány évtized. Szólunk hát az idősekhez, akik régi ismerőseikre, kedvenceikre bukkannak a lapban és szólunk a fiatalokhoz, akik csak hallomásból ismerik az újságban szereplőket. Fontos témakörünk a régi patinás cégek bemutatása, amelyek már megszűntek, vagy amelyek még ma is átalakult formában működnek.

Hozzá kapcsolódva megjelent a Retro Kiskönyvtár sorozat – terjesztés Líra hálózatban.

Jelenleg (2016-tól) folyamatosan a Tőke-Piac-Gazdaság magazinon belül jelennek meg.

Vasárnapi munkaszünet körüli harcok a két háború közötti élelmiszerkereskedők vonatkozásában

A fűszeresek (az akkori élelmiszerkereskedők zöme) legnagyobb szervezete a két háború között a többször átalakult Magyar Fűszerkereskedők Orszá­gos Egyesülete volt. Az Egyesület 1894-ben alakult meg, melynek életébe az élelmiszerkereskedő szakma nagyjai bekapcsolódtak. Az egyesület szakmai munkát végzett, s saját folyóiratot is kiadott a szervezet.
A magyar állam, a székesfővárosi tanács és a kereskedelmi és iparkamarák képviselőivel az egyesület rendszeresen konzultált, különféle szakmai, gazdasági és piaci ügyekben. Javaslatot tettek például a vasárnapi munkaszüneti nap bevezetése körüli politikai harcokban, emellett külön egyeztetést folytattak törvénykezési, adózási és vám ügyekben illetve élelmezésbiztonsági kérdésekben.
Az első világháborúig a bolti nyitvatartás viszonylag egységesen, törvényileg rendezett volt. Ezt a 28559/1903-as Kereskedelmi Minisztériumi rendelet szabályozta. A háború után azonban nem voltak egységek a jogszabályok. Ekkoriban a Károlyi kormány által kiadott 6184/1918. sz. rendelet szerint vasárnap csak a kenyér, péksütemény, tej, gyümölcs, főzelék- és zöldségfélék, továbbá az élővirág kizárólagos árusítására berendezett üzletek reggel 7-től délelőtt 10-ig való nyitvatartását engedélyezték. A hatóságok nem következetesen tartották be a rendeletet és hol a korábbit, hol a későbbit alkalmazták. Ezért kérték a kereskedők a szabályozás egységesítését. „Mindaddig, míg e rendelet megjelenik, a vasárnapi nyitva tartás tekintetében csak azt a tanácsot adhatjuk kereskedőinknek, hogy alkalmazkodjanak az illető helységben lévő szokáshoz, illetve kétség esetén a helyi hatóság véleményét kérjék ki.” Emellett más problémáik is adódtak. A legélesebb vitáik az áruházakkal voltak. A 20. századi kereskedelem fejlődésével megjelentek az a korszerű, modern áruházak, amelyek a fűszeresek konkurenseivé váltak. Ezek azonban nem voltak felkészülve minden tekintetben a kereskedésre. Így a fűszeresek az áruházak ellen felléptek, s a szakképesítés meglétéről, annak milyenségéről, és a hétórai bezárás problémájáról tárgyaltak az akkori kormányzattal. Az 1930-as évek közepén élesedett a verseny az áruházak és a fűszeresek között az egységáras termékek bevezetése miatt. Nehezítette a helyzetet a nem kerekített árak kialakítása is, amely szintén visszásságokat eredményezett.

Bővebben: Vasárnapi munkaszünet körüli harcok a két háború közötti élelmiszerkereskedők vonatkozásában

A vénülés technikája

Írta: Herczeg Ferenc

Mikor még aranyifjú voltál, mélaszemű és teltkeblű nők voltak divatban. Tréfás fürtöket kunkorítottak a homlokukba, albumverseket gyűjtöttek és nyári estéken világító szentjánosbogarakkal a hajukban andalogtak a vidéki korzón.
Ti, fiatal gavallérok, arról ábrándoztatok, bár volna a homlokotokon kardvágás, még pedig olyan, amely „vérpiros lesz, mikor indulatba jön a hős”. Fájt nektek, hogy nincs. Egyébként nem szívesen mentetek el hazulról lovaglópálca nélkül, közületek azok sem, akik hintalovon kívül életükben sem ültek más paripán. Az esti korzón pedig a juppla-juppla-Katharina ütemére sétáltatok.
Jóformán még bele sem melegedtél az ifjúságba, mikor már az a gyanú merült föl ellened, hogy te tulajdonképpen már megöregedtél. Merthogy az ifjúság úgy múlik el, mint egy nyári délután, azt mindenki mondja, de csak az hiszi el, aki már túl van rajta. Megöregedtél, minden bevezetés és átmenet nélkül, csak úgy.
A veszedelem azzal kezdődött, hogy egy rozoga ifjonc, akit félkézzel a falhoz tudtál volna kenni, mindenáron föl akart segíteni a vasúti kocsiba. Azaz nem is akart, csak tüntetett valaki vagy önmaga előtt. Vele leszámolhattál egy erélyesen dörmögött „nyavalyás”-sal. A kegyelemdöfést egy csinos nőcske adta meg ifjúságodnak. A lépcsőházban történt, egy estély után, ahol lázasan udvaroltál őnagyságának. Ő a lépcsőn fölkínálta karját, mondván: „Bácsi, majd én lekísérem a földszintre, kapaszkodjék meg jó erősen”.

Bővebben: A vénülés technikája