Személyes emlék a szocialista éberségről

A 40 éves korosztálynál fiatalabbak azt hiszik, hogy ez a kis történet valami furfangos, agyalágyult, kitalált marhaság… Pedig ez maga a rideg valóság. – Persze az 1960-as évek vége felé.
A budapesti Broadway-n pezsgett az élet. Szórakoztató színházak között ékkő az Operett, s mellette a híres mulató, – amit mindenki Moulin Rougenak hívott, de hivatalosan: – Budapest Táncpalota. Ez volt az éjszaka királynője… Ide eljött minden belföldi nagykutya, minden külföldi politikus, üzleti mogul, európai látnivalót kereső amerikai, új és régi mágnás nyugatról, keletről, mert a műsora színvonalas, és különleges, a maga nemében egyedülálló volt: általában tematikus revü.
Volt szerencsém néhány műsort rendezni ebben a patinás, parfűmillatú, pikáns, a nyugati életmód illúzióját keltő, előkelő mulatóban.
Az egyik, az „Űrrandevú”, amit Vogel Eric, a kor legkiválóbb díszlet és jelmeztervezője segítségével hoztam létre, és főmunkatársam az Operaház nagyszerű szólótáncosa, Pethő László volt; az ő koreográfiájával készültek a revüképek.

S ne feledjük a minden témához értő zeneszerző zenész, Orlay Jenőt – közismerten Chappy, – és klasszikus jazz-band-jének kíséretét, – mert közös munkánk eredményeként valósult meg az új műsor.
Nagy divat volt az űrkorszak elején a világűr minden irányú tematizálása.
A mi revüutazásunk a Föld bolygóiról szólt.
Minden revükép egy bolygó jellemző látványosságát mutatta, táncokkal, artista attrakciókkal, slágerekkel, tréfás jelenetekkel…
A Merkur esetében szárnyas hírnökök röpdöstek, – azután a Vénusz: – mi más? Nagyon szép lányok, – ici-pici díszekkel takart bájaik erotikus táncával csábítottották a nézőt... A Mars? Nos, izgalmas artista kardcsata…
És így tovább, és így tovább… Próba próba hátán… Nap mint nap… Két hónap…
Azután egyszer csak közel a bemutató, a ruhák is készen. Felvették a szereplők. Folyik a jelmezes próba… teljes zenekarral, fényekkel… Ilyenkor minden munkatárs végignézi, majd a maga észrevételeit elmondja.
Már mindenki elment, ketten maradtunk Eric-kel. Láttam, hogy valami számára nincs rendben… – Mi a baj? – kérdeztem. A Neptun… – mondja Eric. És töri a fejét. – Unalmas! – folytatja: Jó,jó, ott van az a háromágú szigonyos Vízisten, középen, és úszkálást idézve fonódnak a lányok, de, – de… valami hiányzik… – Mi? – mert én nem éreztem, hogy unalmas lenne a kép. – Valami találmány! Truvej! – Nézd, a Bélaváry Panni remek táncosnő… de nem elég, hogy csak körülöleli hatszor-hétszer a táncos fiút… A Neptunust. Valamit ki kéne számára találni!
Úgy éreztem, hogy jó lesz a műsor, nincs itt hiány, és azon melegében, nem ingerülten, inkább a témát lezárva odaböktem: – Hát csinálj neki hat-hét uszonyt, hogy azzal ölelje az istenét… – és el akartam indulni… ugyanis siettem. Egyenesen Győrbe. Ott rendeztem vendégként a színházban egy darabot, és el kellett érnem a vonatot… mert azt mondanom sem kell, hogy autója akkor még nagyon keveseknek adatott.
– Várj, várj csak! – szólt Eric
– Mire? Nyugodj meg,jó lesz minden, hiszen olyan fantasztikus jelmezeket csináltál, hogy ha csak azt nézik, már akkor is látták az utópisztikus jövőt… Na ez az! A jelmez! – Meg a hat hét uszony, amit mondtál… Tudod, mi lenne izgalmas? Ha Panni nem egy sok uszonyos színes hal lenne, hanem…
– Hanem? – kérdeztem vissza.
– Medúza!
Most én csodálkoztam. Eric pedig máris lendületesen magyarázott. A medúza különleges vízi lény. Rátapad az áldozatára, – te mondtad, – legyen több uszony.
Nem az lesz több, hanem a tapadó feje! Mind a két tenyerére fejmaszkot csináltatok, és még egyet az arca elé, – és kész a többfejű, érdekes, tengeri világ félelmetes alakja. Az támadhatja a szigonyos Neptunt, ő pedig védekezhet a háromágú fegyverével… Szóval izgalmasabb lesz a tánckép.
Egy pillanat alatt átgondoltam. Ericnek igaza van. Hisz’ az egész képben lágyan, simogatóan, úszkálást idézve táncolnak a lányok, mint a halak… Így pedig lehet harcias, sodróbb, pergőbb a tánckettős… – csak… csak… épp a koreográfián kell változtatni. Nem is kicsit. A zenét meg lehet gyorsítani. Az nem probléma, de a másnap délelőtti próbán ezt a kettőst feltétlenül át kell alakítani.
Igen ám, de Pethő Laci már elment… A mobilt még nem találták föl. És a budapesti lakosok akkoriban kevesen dicsekedhettek azzal, hogy telefonjuk van. A technikai kommunikáció olyan természetes hiány volt, hogy nem is gondoltunk másra, mint ami a személyes beszélgetésekkel kialakulhatott.
– Ez remek! – mondom Ericnek. – Igazad van! Legyen Panni medúza… De Pethő Lacinak mondd el te, – feltétlenül te, – mert én már néhány óra múlva Győrben leszek, és csak az utolsó főpróbára tudok visszajönni Pestre.
– Az lehetetlen, – tiltakozott Eric, – kora reggel megyek jelmezműhelybe!
Onnan nem lehet telefonálni. Különben is, – van Lacinak telefonja?
– Nincs. Az Operában szoktunk neki üzenetet hagyni.
– És ha nem megy be reggel az Operába? Ha egyenesen idejön?
Slussz! – Tehetetlenek vagyunk. Itt a remek ötlet. Két nap múlva premier. Azt a táncot mindenképpen át kell alakítani. De nem lehet Lacival beszélni… Nincs telefon… nincs, aki megmondja, hogy mi lesz a Neptun kép találmánya…
És ekkor megint Eric mentett.
– Nekem van telefonom. Hívjon föl Laci. Táviratozz neki, beszélek vele!
Beleegyeztem. Sőt, örültem a megoldásnak. Nem egy ügy. Győrben leszállok a vonatról, – megyek a színházba. A posta jóformán a színház mellett. Feladom a táviratot… „éjjel is kézbesítendő” expressz utasítással. Minden rendben lesz…
A gyorsvonat elképesztő lassan rótta a kilométereket Győrig.
Volt időm a távirat szövegén gondolkozni. Regényt nem akartam írni. Egyébként is drága az expressz kézbesítéssel küldött távirat… Hát fogalmazgattam. Nem mondom el azt a sok-sok variációt, amit kifundáltam, – csak a 10 szavas végeredményt. 10 szó. Ez volt a távirat alapdíja. Minden további még drágított volna az amúgy is költséges expressz táviraton. Úgy kell erre gondolni, mint ma, ha SMS-t írunk. Rövidítünk, jelzünk, utalunk egy-egy számunkra érthető szó odabiggyesztésével… Ja, még hozzá kell tennem, a címzés nem számított a díj összegébe, és az aláírás sem. – Nos ezek után lássuk, mit vittem a postára: Cím. – Szöveg:
„BÉLAVÁRY A NEPTUNBAN MEDÚZA, MINDKÉT KEZÉN FEJ VAN. BŐVEBBET ERICTŐL.” – Aláírás.