Janika és az osztályharc

1946. október 23-án este új bemutató volt a viharvert Magyar Színházban az Izabella téren. Bizony úgy kellett ide Békeffi István és Stella Adorján komédiája, a Janika, mint egy falat kenyér, hiszen már-már a megszűnés előtt álltak. Egy élelmes tésztagyáros, Sárosi Ferenc minden összeköttetést felhasználva, megszerezte magának az igazgatói posztot és, mint üzletember úgy gondolta: itt bemegy a sikerdarab – a kasszánál pedig kijön a pénz… Ezért csak sztárokban volt hajlandó gondolkodni. Mindjárt elsőnek Karády Katalint invitálta, aki hallani sem akart erről a vendégszereplésről, majd Jávor következett. Neki szerezték meg a Janikát, ő lett volna benne a főszereplő, természetesen a szerző felesége, Turay Ida oldalán. Csakhogy Jávor, aki joggal sértődött volt, amiért nem a Nemzetibe szerződtették vissza, inkább kiment Amerikába. Sárosi erre Ráday Imrét kérte fel, de aztán az operett-csillagnál, Sárdy Jánosnál kötött ki. Mivel a darab eleve prózában született, kénytelenek voltak négy dalt íratni hozzá Fényes Szabolccsal, hiszen elképzelhetetlen lett volna, hogy Sárdy ne fakadjon dalra a teljes három felvonás alatt! Fenyvessy Éva, Halassy Mariska, Mihály Ernő játszottak a Janikában, amelyet Fábri Zoltán rendezett. Egy parányi epizódban még egy vörös hajú fiatalember is feltűnt, akinek egyetlen mondta volt csak a komédiában – de azt olyan ügyesen adta elő, hogy a nevét mindenki megjegyezte: Kabos László. (Ő aztán átkerült a filmváltozatba is.) Ilyen együttessel nem csoda, ha az ügyesen megírt darab 1947-re már túljutott a századik előadáson is.

Ilyen siker – a háború után vagyunk – a forgatókönyv hiánnyal, és elsősorban szórakoztató – forgatókönyv hiánnyal küszködő magyar filmgyártásban nem maradhatott észrevétlen. A Dramaturgiai Tanács örömmel üdvözölte a Janika ötletét, részben mert viszonylag kevés pénzzel lehetett belőle filmet csinálni (a költségek nem érték el az egymillió forintot – ezért lett az államosítást követő időszak legolcsóbb filmje) – a cselekménye is egyszerű, belefér egyetlen napba, így a forgatás sem vesz el rengeteg időt. Valóban a Janika harminc napig forgott a műteremben és hat napig volt külsőben, a Rózsák terén, illetve a Margit szigeten, a Palatinus előtt.
A vígjáték elkészítése mellett a végső érvet maga Háy Gyula, a téma felelőse, a Magyar Film Központi Lektorátus és Dramaturgia vezetője mondta ki. Szerinte, noha a magánéleti problémák a tömegeket nem vonzzák (a feleség bosszúja) – a film lehetőséget ad nemcsak arra, hogy megmutassa, miként mesterkedik az imperializmus a magyar valóság befeketítésén, de az is kiderül belőle, hogy az Amerikába kivándorolt író, örömmel fedezi fel, hogy bizony Amerika itt van a népi demokratikus hazájában! Tizennégy év múlva talál egy átalakult virágzó országot és megváltozott feleséget. Természetes, hogy ezek után esze ágában sincs visszamenni, hiába próbálja visszacsábítani a gazdag a menyasszonyt.
Persze az eredeti darab szinte naponta változott. Részben húzni kellett belőle,részben újabb és újabb ötletekkel dúsítva, kellett felhívni a figyelmet arra ,hogy nálunk az üzletekben minden kapható, vallásszabadság van, a művészetek szabadon fejlődnek. Az éberség jegyében rögtön a főhősnőbe is belekötöttek, akiről szerintük nehéz elhinni, hogy dolgozó ember, aki nehéz munkát végez, és nem a régi típusú díva. Az író túl bugyuta lett, a színigazgató nem volt kellően haladó, Edus bácsi, az ÜB elnök pedig nem volt kellően népi káder… Már a szereposztás is vihart kavart. Ugyanis Hont Ferenc, a pártkatona nem szerette volna Turay Idát látni a címszerepben. A javaslatok közt Tolnay Klári, Dajka Margit, Ruttkai Éva és főleg Mészáros Ági szerepeltek, de Békeffi nem volt hajlandó egyezkedni, kijelentette vagy a felesége játssza Janikát, vagy a filmből nem lesz semmi. És ez akkor életbevágó kérdés volt, ugyanis nem volt semmiféle választék, pláne ebben a műfajban. Tehát, vagy ez a lehetőség, vagy leáll az egész filmgyár! Maradt Turay, de Sárdy-t már nem akarták, helyette Básti, Várkonyi került szóba, de végül Szabó Sándorban egyeztek meg. A szereposztás elsőrangú volt, hiszen Latabár Kálmán, Gombaszögi Ella, Mezey Mária, Gobbi Hilda, Rajnay Gábor került Turay mellé… Így már nem lehetett akadály a munka megkezdése előtt. 1949. március 9-én Keleti Márton vezetésével megindult a forgatás, amely május 5-én véget is ért. A közönség lelkesen fogadta a régi kedvenceit felsorakoztató vígjátékot, amelynek nevetve megbocsájtották erősen propaganda ízű mondatait, sanda célzásait. Az elvtársak persze fanyalogtak, mert nem tartották kellően osztályharcosnak szegény Janikát azzal az érveléssel, hogy mindvégig a polgári ízlés dominál benne, bár a pozitív részekről meg lehet mondani, hogy” először fordul elő magyar filmben, hogy a magyar élet fénye megmutatkozik benne” – fogalmazta meglehetősen fellengzősen a Szabad nép kritikusa.
A legfőbb korifeus keserűen esküdözött, hogy több Janikát nem fogunk gyártani! – de azt hiszem, elhamarkodott szavait bizony megbánhatta. Bár ma lenne valaki, aki ilyen komédiát rittyentene, mint annak idején Békeffi István.