Varga István (1897-1962)

Varga István a múlt század legkiemelkedőbb közgazdásza, gazdasági szakembere, professzora, elméleti tudósa volt. Munkásságát, már csak a hallatlan nagy termékenysége révén is nehéz áttekinteni, számos részterületen is maradandót alkotott. A közgazdaságtan területén a konjunktúrakutatás, piackutatás, pénzelmélet, pénztörténet, demográfia, statisztika, nemzeti jövedelemszámítás területeivel foglalkozott, de kiemelhető, hogy a reklám történetéről is könyvet írt. Életében csaknem 900 publikációja jelent meg mintegy 10 ezer oldalon.
Varga István 1897. július 5-én született Budapesten. Családja számos pontban érdekelt volt a gazdasági élet különböző területein. Így amit otthonról hozott számos pontot kamatoztatni tudta élete különböző állomásain. A ma is létező Vas utcai kereskedelmi szakiskolában 1916. május 6-án tett felsőkereskedelmi érettségit, majd a Markó utcai Főgimnáziumban gimnáziumi érettségit szerzett 1918. június 30-án. Középiskolai tanulmányait időközben félbeszakította az elsővilágháború. 1915. október 15-én vonult be katonai szolgálatra. 1918-ig tartalékos hadnagyként működött. Az első világháborúban tett szolgálataiért számos alkalommal kitüntették. 1919 júniusában, mint mindennemű szolgálatra alkalmatlan hadirokkantat nyugállományba helyezték. Később tartalékos hadnagyi rangban maradt egészen 1955-ig, amikor korára való tekintettel leszerelték.

Varga István a háború és az azt követő zavaros időszakok ellenére nem hagyta abba tanulmányait, 1918-as érettségije után jelentkezett a Magyar Királyi Pázmány Péter Tudományegyetem Jog- és Államtudományi karára, de ezzel együtt a Királyi József Műegyetem közgazdasági karán is tanulmányokat folytatott. A jogi karon az 1918-as év folyamán olyan neves közgazdászok kezdték meg működésüket, mint Navratil Ákos közgazdász, jogtudós (1875-1952), aki nemzetgazdaságtant, pénzügytant és közgazdaságtant adott elő, illetve Balás Károly (1877-1961), aki közgazdaságtanból tartott előadásokat. A Statisztikát Kenéz Béla (1874-1946) statisztikus oktatta, illetve Bud János (1880-1950) későbbi pénzügy-, és kereskedelmi miniszter előadásait hallgatta. Az egyetemen kitűnően szerepelt. 1919. december 13-án kitűnő jelzéssel okleveles közgazda diplomát kapott. Egyetemi tanulmányaimat befejezve doktori fokozatot is szerzett,  államtudományi doktorrá 1920. május 29-én avatták. Későbbi tanári pályafutását már itt az egyetemen megalapozta, szemináriumot bíztak rá, amelyet még kezdőként is következetesen, és precízen teljesített. Diplomázása után nem sokkal a Magyar Királyi Központi Statisztikai Hivatalban helyezkedett el. Közben 1920. május 15-től a június 7. között rövid ideig a II. kerületi Ponty utcai Felső Kereskedelmi iskolában jogot és közgazdaságot tanított. A nyár elején munkahelyet váltott és 1920. augusztus 3-tól majd három évig egészen 1923. szeptember 30-ig a Magyar Általános Hitelbank főtisztviselőjeként működött. 1920 őszétől banki munkája mellett a Pázmány Péter Tudományegyetem statisztikai, valamint közgazdaságtani szemináriumainak adjunktusaként működött, később 1933-tól egyetemi magántanárrá avatták. Ezt követően címzetes rendkívüli egyetemi tanárrá majd nyilvános rendes tanárrá nevezték ki. Az egyetemen 1950-ig tanított. Ekkor rendelkezési állományba helyezték, majd 1951. február 1-jén nyugdíjba küldték. Ezt követően csak 1957-től tért vissza az egyetemi katedrára. Ekkor visszakapta korábbi egyetemi tanári státusát, de szolgálattételre az Eötvös Lóránd Tudományegyetem helyett a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemre rendelték át. Itt az egyetem Kereskedelmi Karán, a Bognár József (1917-1996) professzor által vezetett Belkereskedelem Gazdaságtana tanszéken dolgozott, ahol főként a fogyasztás-gazdaságtan köréből tartott előadásokat. Kitűnő tanár volt: legkiválóbb tanítványai voltak Balassa Béla (1928-1991) közgazdász későbbi egyetemi professzor, valamint Andorka Rudolf (1931-1997) Széchényi-díjas egyetemi tanár, szociológus.

AZ 1920-as években a Műegyetemen is tanított közgazdaságtant. 1922-23 évben Berlinben és Londonban folytatott tanulmányokat. Már 1922-től publikált. Első komoly munkái 1925-1926-ban jelentek meg. Ezekben az években számos könyvismertetést és kritikát írt a Közgazdasági Szemlének, de publikált a Magyar Statisztikai Szemlében a Föld és Emberben és az Ungarische Jahrbücher-ben is. A kritikák és szemlék mellett önálló tanulmányokat is írt német és magyar nyelven, a gazdasági és földbirtokviszonyokról, a valutaközösségre vonatkozó tervekről illetve a háború utáni gazdasági változások kérdéseiről. 1926-1927 évben Amerikában a Pittsburghi Egyetemen a közgazdaságtan vendégelőadójaként oktatott. Külföldi tartózkodása alatt a keynesi makroökonómia előfutárának tekinthető amerikai institucionalista iskola tanai is közvetlenül hatottak rá. Már fiatalon felismerte Varga István a kapcsolatok adta lehetőségeket és ezt a későbbiek során ki is használta. Számos Nobel díjas tudóssal, baráttal tartotta később is a kapcsolatot, akikkel az egyetemi kapcsolatai révén ismerkedett meg. Ehhez kellett nyelvtudása is német, francia és angol nyelven beszélt és levelezett, mindemellett megértette a spanyol, az olasz és a szláv nyelveket.

Tudományos munkássága elismeréséül a Magyar Tudományos Akadémia levelező és igazgatótanácsi tagjává választották. Akadémiai székfoglalóját 1946. február 11-én „A közgazdaságtan és a gazdasági földrajz viszonya” címmel tartotta meg. Varga István rendkívül termékeny szerző volt, magyar és idegen nyelven számos munkát megjelentetett: konjunktúrajelentéseket, szaktanulmányokat, cikkeket, könyveket. Számos a nem szorosan a szakterületéhez kapcsolódó résztudománnyal is foglalkozott így az idegenforgalommal, kultúrával, reklámmal, oktatással kapcsolatban is publikált. Tudományos tevékenységéhez szervesen hozzátartozott a külföldi közgazdászokkal és neves szakemberekkel folytatott rendszeres és széleskörű levelezése is. Nemzetközi szinten is elismert volt Varga István. Számos országban egyetemeken, tudományos intézetekben tartott előadást különféle az által kutatott témákban.

Varga Istvánt 1927. november 1-jén bízták meg a Magyar Gazdaságkutató Intézet felállításával, megszervezésével és vezetésével, amelyet annak megszüntetéséig 1949-ig vezetett. A Magyar Gazdaságkutató Intézetben Varga mellett kitűnő nemzetközileg is elismert gazdasági szakemberek dolgoztak. Az Intézet egyik legjelentősebb és talán máig legismertebb munkája a nemzeti jövedelem számításához Varga István, valamint munkatársa Matolcsy Mátyás nevéhez fűződik. A Magyarország nemzeti jövedelme 1924/25– 1934/35 című mű magyarul 1936-ban, majd 1938-ban angol nyelven is megjelent.

Varga István a második világháború éveiben is folyamatosan dolgozott. 1939-ben szerkesztője lett a német nyelven is megjelenő Südost Economist nevű gazdasági hetilapnak, amelyben időszerű kérdésekről publikált, egy részét névtelenül közölte. A II. világháború utolsó zivataros évében 1944. március 31-ám a Gestapo Varga Istvánt is letartóztatta. Ugyanis megtalálták azokat a gazdasági terveket, amelyeket Baranyai Lipót (1894-1970)  pénzügyi szakemberrel a Magyar Nemzeti Bank volt elnökével együtt dolgoztak ki, arra az esetre, ha a szövetségesek győznének. A vád németellenes összeesküvés volt. Berlin 1945 májusában felszabadult, a börtönök megnyíltak, s az első alkalmat megragadva Varga István 1945. június 10-én visszatért Budapestre. Hazatérése után új szerepkörben jelent meg és ekkortól politikai pályafutása is megkezdődött, bár mindvégig mint hozzáértő gazdasági szakember tevékenykedett, párttagsága eddig nem  volt. Korábban a Független Kisgazdapártban tevékenykedett,majd 1947-ben belépett a pártba.. Ekkor került ugyanis az Újjáépítési Minisztériumba mint főcsoportvezető, később mint annak államtitkára egészen 1946 május végéig. 1946 júniusától 1948 január végéig az Anyag és Árhivatal elnökévé nevezték ki, de ezzel egyidejűleg az Iparügyi Minisztériumban, mint államtitkár működött. Eme hármasállásáról 1948 elején köszönt le ugyanis 1948. február 1-ről 1949. március 31-ig a Miniszterelnökségre volt szolgálattételre berendelve. Gazdasági szakemberként a Tárcaközi Hitelvéleményező Bizottság elnökévé / az un. „Varga Bizottság”/választották de az Országos Tervgazdasági Tanács tagjaként is működött. Ekkor részt vett az ország stabilizációjának irányításában az első hároméves terv előkészítésében. Ezt követően mellőzték, az egyetem nyugállományba helyezte, s nehezen talált állást, fordításokból, külső szakértői tevékenységből élt. Mellőzöttsége 1957 után ért véget, amikor a Közgazdasági Szakértő Bizottság vezető pozíciójába került, és újra taníthatott. Szakmai munkássága újra fellendült számos egyetem felkérte előadás tartására, 1962-ben Luxemburgban tartott előadássorozatot. Váratlan 1962. december 30-án bekövetkezett halála azonban kettétörte újra indult karrierjét. Életében számos hazai szakmai társaság, egyesület, bizottság tanácsadó, vagy szakértő tagja volt. Több nemzetközi vagy világszinten működő gazdasági szervezet szakértőjeként működött. A Magyar Tudományos Akadémia később 1989-ben rehabilitálta, s posztumusz Széchényi-díjjal tüntették ki 1990-ben. Nevét a róla elnevezett fővárosi kereskedelmi szakközépiskola is őrzi.