Az első világháború gazdasági következményei – Infláció

– részlet –
BUDAPEST, 1943 A MAGYAR GAZDASÁGKUTATÓ INTÉZET KIADÁSA
A Magyar Gazdaságkutató intézet 24. számú különkiadványa – Az átmenet gazdálkodás problémái I. kötete (dr. Varga István által szerkesztett kiadvány)

Infláció

A pénzérték háború alatti, már elég korán tapasztalt megváltozását a közvélemény a blokáddal, a termelési és beviteli nehézségekkel, a háború nagy anyagigényességével, főképpen pedig a spekulációval igyekezett megmagyarázni. A német közgazdák nagy többsége a hadviselő államok valutáinak a semleges országokban mutatkozó diszázsióját a kereskedelmi mérleg romlására vezette vissza.² Liefmannon kívül alig vallotta valaki, hogy az intervalutáris árfolyam romlásának a pénzrontás az elsődleges oka. A német kincstári államtitkár, Helfferich, aki már állásánál fogva is döntően befolyásolta a közvéleményt, előbb idézett beszédében erről azt mondotta, hogy „a váltóárfolyamok alakulása teljesen független pénzügyi pozíciónk belső erejétől, egyedül külkereskedelmünk bizonyos technikai elemeire vezethető vissza, főképpen arra, hogy a külföldön elhelyezett tőkék kamatai nem folynak be.” A háború végével azonban már senki előtt sem lehetett kétséges, hogy a pénzérték alakulását primermódon a háború alatti pénzszaporítás határozta meg. A fegyverszünet időpontjában Zürichben a következőképen alakult a hadviselő valutáinak diszázsiója: osztrák-magyar korona 57’5 márka 42’7, lira 22’95, francia frank 9’7, fontsterling 6’8%,³ Nem lehet állítani, hogy a központi hatalmak valutáit a háború szerencsétlen kimenetele rontotta le annyira, mert pl. a korona árfolyama már 1917 júliusban, amikor az orosz fronton a győzelem már eldöntöttnek volt tekinthető, a mélypontot érintette, sőt a háború utolsó két hónapjában a békehírekre éppenséggel javult. Az alábbi táblázat eléggé bizonyítja a bankjegyforgalom növekedésének a pénzérték-romlással való kapcsolatát: ⁴

Bővebben: Az első világháború gazdasági következményei – Infláció

A világgazdasági válság helyzetképe

Írta: Varga István dr. egyetemi magántanár. 
Világgazdasági Szemle – Budapest, 1934. augusztus 2.  I. évfolyam 9–10. szám

Úgy a hosszabb időn keresztül érvényesülő gazdasági fejlődés, mint a konjunkturális változások lefolyása is többnyire fokozatos. Az átmenetek lassúak, még a válság kitörése is csak a felületes szemlélő számára következik be hirtelen. Alapos vizsgálat ugyanis ezek esetében is meggyőzhet arról, hogy a válság kitörésének is hosszabb előzményei vannak. De agrárállamokban a gazdasági esztendők vége és az új gazdasági esztendők kezdete a konjunkturális fejlődés szempontjából is bizonyos elhatárolást jelent. Ezekben ugyanis a gazdasági fejlődés oly mértékben függ össze a mezőgazdaság helyzetével, hogy a termés nagyságának, különösen pedig a termés piacra hozható részéből elért bevételnek változása a gazdasági helyzet alakulását mélyrehatóan befolyásolja. Ha tehát a gazdasági évek fordulói agrárállamokban a konjunkturális fejlődés szempontjából a cezura jelentőségével bírnak, időszerű, hogy az új gazdasági esztendő elején a konjunkturális helyzetet megvizsgáljuk és a várható fejlődés irányzatát megítéljük.

*

Nagyon általános az a felfogás, amely a közelmúltban lezajlott világválság indokait jórészt monetáris tényezőknek tulajdonítja. E felfogás hívői részben a rendelkezésre álló aranymennyiség ki nem elégítő voltának, részben pedig az arany egyenetlen eloszlásának tulajdonítják a válságot. Egyik felfogás sem helytálló. Az aranymennyiség gyarapodásának üteme egyik esztendőről a másikra alig változik meg s ezért – még ha az aranymennyiség gyarapodása netalán lassúbb is volna a világtermelés fejlődésénél – ez legfeljebb a konjunktúra hosszú hullámának irányzatát befolyásolhatná, de nem tehető felelőssé az 1929-ben kitört válságért. Az arany egyenetlen eloszlása pedig a válságnak nem elsődleges oka, hanem csak következménye volt, igaz azonban, hogy olyan következménye, amely tovább gyűrűzött és így a válság további alakulásának, ha nem is végső, de mégis oka lett.

Bővebben: A világgazdasági válság helyzetképe