A gazdasági helyzet kilátásai

† Dr. Varga István /1936/

A gazdasági erőknek hatalma a legutóbbi válság során is oly erősnek bizonyult, hogy a legkülönbözőbb akadályokkal, állami beiratkozással, stb., szemben is érvényesült. A gazdasági javulás megindulása majdnem kizárólag endogén, tehát szorosan vett gazdasági tényezőknek volt tulajdonítandó, ugyanazoknak, amelyek korábbi válságok során a javulást megindították.
A konjunktúra alakulása nem párhuzamos a különböző országokban, de mégis nagy kölcsönhatások mutatkoznak. A mezőgazdasági és a fontosabb nyersanyagtermelő országoknak helyzete javuló. A fontosabb ipari országok közül pedig Nagy-Britannia, Japán, a skandináv országok konjunktúra-görbéje már néhány esztendeje emelkedik, sőt meglehet, hogy már megközelíti új tetőpontját.

Franciaországban és a többi aranyblokk-országban a depresszió még nem szűnt meg, a közelmúlt eseményei nyomán pedig valószínűvé vált, hogy bizonyos gazdasági megrázkódtatásokra sor fog kerülni. Valószínű, hogy a francia frank aranyértéke rövidesen csökkenni fog és bizonytalan, hogy erre miként fog reagálni a francia közgazdaság és a világgazdaság. Az új francia kormány intézkedései nyomán szociális téren is nagy jelentőségű változások következhetnek be, amelyek eredményeképpen a közületi beruházások élénkülni fognak. Az azonban, hogy a magánberuházási tevékenység miként fog alakulni, még merőben bizonytalan, mert az új intézkedések a termelési költségeket is emelni fogják. Ez a francia konjunktúra alakulásának szempontjából kedvezőtlen momentum, a világgazdaság szempontjából azonban inkább előnyösnek mondható, mert ha

a francia frank veszít aranyértékéből, de a franciaországi árszínvonal névlegesen emelkedik, Franciaországnak világpiaci versenyképessége nagyjából változatlan maradhat úgy, hogy a frank depreciálásának nem kell szükségszerűen az egyéb valuták újabb leértékelési versenyét megindítania.

Az Észak-amerikai Egyesült Államokban és sok más országban is a konjunktúrafellendülés még csak 1–2 éve tart. Ezekben az országokban az ipari termelés fokozódásának valószínűleg még hosszabb ideig tág tere nyílik, mert a válság és depresszió idején felgyülemlett invesztíciós szükségletnek az eddigi konjunktúra-föllendülés folyamán még csak egy része fedeztetett.

Magyarországon is egyelőre még elég biztatóak a konjunktúra kilátásai. A válság éveiben elmaradt u. n. „pótló invesztíciók” (főként a mezőgazdaság terén), valamint a népszaporulat által elsősorban a házépítés terén szükségessé vált beruházások még csak részben történtek meg, míg a gyáripar terén végbement fejlődés már nagyon jelentősnek mondható. Az előbb jelzett terekről a konjunktúra még újabb lendületre számíthat.

Az építési tevékenység ugyan az utolsó esztendőkben ismét élénk volt, ennek ellenére azonban van még további fejlődési lehetősége. A Budapesten egy lakásra eső lélekszám 1935-ben (3.72) kb. ugyanakkora volt, mint 1930-ban (3.75). De figyelembe kell azt venni, hogy ezen a téren hosszú idő óta állandó fejlődés ment végbe, amely ezzel a stagnációval megtört. Ehhez járul, hogy 1930 óta a kamatviszonyok lényegesen csökkentek és ma – különösen, ha az építkezési költségek olcsóbbodására is tekintettel vagyunk – 

az 1930. évinél jóval alacsonyabb bérű lakások mellett is rentábilis a házépítkezés. Már pedig akkor, amikor a lakások bére alacsonyabb, a közönség igényei nőnek. Ez amellett szól, hogy egyelőre az építkezési tevékenységnek további élénkségére lehet számítani.

De a gazdasági helyzet általános javulása nyomán bekövetkezett megnyugvás is egyelőre még hozzájárulhat a beruházási tevékenység élénküléséhez, főképpen külföldiek befagyott követeléseinek felhasználása révén. Az ilyen irányú tárgyalásoknak híre most mind gyakrabban merül fel, bár természetesen bizonytalan, hogy a hivatalos körök egyelőre minő álláspontot foglalnak el a tervekkel szemben.

A kedvező mezőgazdasági terméskilátások végül valószínűsítik azt, hogy a magyarországi konjunktúra a mezőgazdaság részéről is kedvező impulzusokra számíthat.

Ha tehát a magyar gazdasági helyzet kilátásait egyelőre még kedvezőknek is ítélhetjük, mégis világosan kell azt látni, hogy erősen benne vagyunk a konjunktúra

javuló ciklusában, amelynek felismerését strukturális átalakulások következtében, kedvezőtlenül alakuló részjelenségek homályosítják el. Már pedig rendkívül nagy jelentősége van annak, hogy a javulás tényét felismerjük, mert szükségszerűen számolni kell azzal, hogy a jelenlegi javulást rövidebb-hosszabb idő múlva újabb romlás fogja felváltani.

Erre az eshetőségre jó minél előbb felkészülni. Mert ha nem készülünk fel rá, a romlás meglepetésszerűen fog jelentkezni és ezt különösen az fogja súlyossá tenni, hogy megelőzőleg a javulás tartósságába vetett bizalom különféle intézkedésekkel annak lendületét még fokozták. A helyes gazdaságpolitika a konjunktúraváltozások erejének csökkentésére irányul, a konjunktúraváltozások elsimítására törekszik. Ez a cél száz százalékosan nem valósítható meg, de azt valóban el lehet érni, hogy a kilengések ereje csökkenjék, noha igaz, hogy a válságok enyhítésének ára a konjunktúrajavulás ütemének lefékezése.

Világgazdasági Szemle, 1936. július 2.