Szeretnék egyszer kicsit boldog lenni…

Ezzel kedves kis keringővel nemcsak a sivatagban enyhet és érzelmeket kínáló dizőz lépett 1931. december 10-én a Fővárosi Operett színházban a közönség elé, hanem izguló egy kezdő is, bizonyos Fényes Szabolcs is. A tizenkilenc éves fiatalembernek – már múltja is van! Egy operettet követett el nemrég Hárem címmel – amire senki sem emlékszik már, de ő annál inkább, mert maga a magyar operett megteremtője, Beöthy László így üdvözölte a Pesti Naplóban „Jó lesz megjegyezni a Fényes Szabolcs nevét, aki a vígjáték új muzsikáját komponálta. Sohasem árt, ha egy későbbi döntő siker alkalmából eldicsekedünk vele, hogy mi már régen megmondtuk róla, hogy tehetséges!” Nos, legyünk őszinték, a Mayához egyelőre – nem a tehetség vezette Fényest, hanem a bosszú. A szövegíró – király, Harmath Imre ugyanis összeveszett másik felfedezettjével, Ábrahám Pállal, aki hálátlannak bizonyult és elhatározta csak azért is felfedez a maga számára egy Ábrahám „utánpótlást”! Nos, ez lett Fényes. Igaz, korábbról ismerték egymást, hiszen nagy könyörgésre már szöveget írt száméra, a Sicc babám című charlestonhoz, bár ez is inkább felesége, Szokolay Olly közbenjárásának volt köszönhető. Ám most más volt a helyzet. Kivételesen Harmath már megírta az operett librettóját – de ahhoz, hogy ebből pénzt lásson, muszáj volt valahonnan egy komponistát is elővarázsolnia. Tudta, hogy nem lesz könnyű dolga. A bemutatkozáskor az igazgatóságnak előadta, hogy a fiú most érettségizett, nem valami jól, de Siklós Albert, aki a zenei oktatását végzi, azt állítja, övé a jövő! Sebestyén Dezsőnek, az igazgatónak tetszett, amit Fényestől hallott főleg, amikor a fiú zongorázni kezdett, s ráadásul az is kiderült, majdnem teljesen kész a partitúra is.

A munka megkönnyítésére az Operaháztól Komor Vilmost kérte fel dirigensek, aki a Fidelio, az Aida zenei szigorán nevelkedett.
A legnagyobb gond persze a színház primadonnájának megnyerése volt. Köztudott volt ugyanis, hogy Honthy Hanna nem szeretett új szerzőkkel próbálkozni – noha emlékiratiban erre nem nagyon tért ki. … De hát a színház darab híján a csőd szélén állt – nem volt mit tenni, Sebestyén elővezette Honthynak a dolgot, aki természetesen hallani sem akart róla, bele se nézett a darabba. – bár később azt állította azonnal meglátta benne a nagy lehetőséget! … Fényes kikötötte, hogy csakis ő taníthatja be darabját. „Az egyik próbán ültem, kamaszként, roppant izgalommal. S hallom, hogy a primadonna más felfogásban énekli a nagy slágernek szánt dallamot, mint ahogy én elképzeltem. Erőt vettem magamon és felszóltam a színpadra: – Művésznő kérem, ez így nem lesz jó! Mire Honthy előrejött egészen a súgólyukig és rám kiáltott: Gimnazista, mars vissza az iskolába!”
Sebestyén Nóti Károlyt szerette volna megnyerni munkatársnak, de Harmath nem engedte, noha mindenki tudta a történetnek igencsak köze van egy akkor vetített amerikai drámához, a Marokkóhoz, amelyik ugyancsak egy légiós és egy énekesnő szerelmére épül. Újabb bonyodalmat jelentett, hogy Harmath egyszer hiába várta felfedezettjét a megbeszélt randevúra, mire sértődött táviratot küldött címére: „Mai viselkedésével felmentett az Ábrahám – felelősség alól!” De hiába dühöngött, mert mivel az előlegnek már rég a nyakára hágott, muszáj volt folytatni a munkát. Ekkor jött Fényes nem várt betegsége, ami igencsak hátráltatta az előkészületeket, pláne, hogy a bemutató dátumát már közölték az újságok: november 7! Hat munkatárs segített neki a Bécsi utca 1. alatti Marton irodában, hogy végre csakugyan elkészüljön az operett. Erre Honthy lett beteg, majd kificamította a bokáját, ami persze mind-mind nemcsak reklámfogás is lehetett, vagy talán kegyes hazugság is, hogy a Maya csakugyan végre a közönség elé juthasson.
Harmath közben csöppet sem pihent. Mindenfele nyilatkozott. Régi – mindig bevált ötlete alapján – szétkürtölte, hogy valódi világsiker készül a Nagymező utcában, és a premierre, megérkeznek Európa nagyvárosainak rettegett direktorai is, akiket valósággal tűzbe hozott az új magyar operett híre. Négy hasábos hirdetéseiben ez állt: „Világbemutató Budapesten november 7-én! A Maya európai premierjei: január Bécs, Theater an der Wien, február Párizs Palace Theatre,március Berlin, Metropol Theater, április: Milano, Teatro der Verne, május, London, Savoy Theater.” Persze mindebből semmi sem volt igaz,de jól mutatott a lapokban. A szereposztás elsőrangú volt. Honthy Hanna mellett Kertész Gábor, Békássy István (minden Honthy operett kötelező kelléke), Somogyi Nusi, Szokolay Olly, d Arrigo Kornél, és Sziklay József játszották a főszerepeket. (Ez utóbbit majdnem lekettőzték egy pályakezdő komikussal, Salamon Bélával.)
A Maya két szenzációval is szolgált az operett – történetben. Első alkalommal esett meg, hogy színpadi hatáskeltés céljából meztelenkedtek egy darabban (persze a kor lehetőségeihez képest) Honthy ugyanis az első felvonásban a Rumayáról szóló dalban fedetlenül hagyta az egyik keblét. A másik, ennél sokkal jelentősebb, l931-ben a Maya lett az első élő színházi közvetítés a Magyar Rádió históriájában. Az az igazság, hogy pár héttel a premier után az érdeklődés kezdett megcsappanni és Sebestyén beleegyezett a rádiós jogok átadásába. Így aztán egy új műfaj indult útjára, aminek még az a pikantériája is megvolt, hogy Honthy a beérkező telefonos kérések hatására, a finálé után közkívánatra még egyszer elénekelte a Szeretnék egyszer kicsit boldog lenni című belépőjét – elsősorban egy beteg kolozsvári rádióhallgató részére…
De ne feledkezzünk meg a harmadik, nagyon is nyilvánvaló igazságról: egy fényes pálya indult el ezen az estén, amelyik évtizedekre meghatározta a magyar zenés színpad világát.