Időutazás Bulgáriában – Rózsaolaj és kolostor minden mennyiségben
Az időutazás több szempontból is helytálló, hiszen kirándulásunk során visszamentünk az időszámítás előtti 4. századba, a trák időkbe, majd az ókori római régészeti leleteket csodáltuk meg, de a jelen is jelképes időutazásnak számít, mintha a ’80-as években járnánk, az épületek, az öltözködés ezt az időszakot idézte.
Nem divat manapság Bulgáriába menni. Csak ínyencek vállalkoznak erre a kalandra! És nem csalódnak: Bulgária ezernyi csodával varázsolja el a turistát. Ha kronológiai sorrendben haladunk, akkor a trákokkal kell kezdenünk, akik a Balkán félsziget őslakosai voltak. Fővárosuk a mai Kazanlak volt, ahol a Türbe-dombon néhány halomsírjuk épségben maradt. Az itteni freskók és régészeti leletek bizonysága szerint, művészetükre hatással volt a hellén kultúra. A plovdivi és a szófiai régészeti múzeumban jelentős kincslelet látható, rangos halottaikat arany vagy ezüst álarccal indították a túlvilágra, edényeik, szépészeti – és használati tárgyaik díszítései a mai tetoválás előfutárai. A tetkók nemes jelentést hordoztak magukban. Általában a férfiak címereket és ősi, szent, totemisztikus szimbólumokat tetováltattak magukra. A nők testfestései sokkal szexuálisabbak és artisztikusabbak voltak, s testük olyan részét borították, amelyeket a férfiak szeme elől rejtve tartottak. Aztán jöttek a rómaiak. Hatalmas légióikkal a meghódították Bulgáriát is. Kolosszeumokat, diadalíveket, színházakat építettek, és erődítmények őrködtek a limes vonalán, vízvezetékkel látták el otthonaikat, ahol a leszerelt légionisták éltek családjukkal. Mindez tetten érhető az egész országban, Plovdív hangulatos óvárosától, Vidinen át egészen a mai Ruszéig. Freskók, mozaikok, antik szobrok gazdag tárháza látható a múzeumokban. No és a görögök is éltek itt, legszebb városuk, Neszebár is tartogat kuriózumokat. Hajdan a görögök alapították a világörökség eme gyöngyszemét, jó kapcsolatot ápoltak az őslakó trákokkal, amit az a márványlap bizonyít, amely a védnökséget garantálja. Neszebár hajói bejárták a Fekete és Földközi tengereket, még Egyiptomba is eljutottak. A feltárt sírokból pergamoni szőttesek, athéni üvegáruk kerültek elő. A hajdani gazdagság ékes bizonyítéka az a 40 templom, amely a városka lakót imára várja.
A körutazás állomásai: Szófia, Rila, Kazanlak, Neszebár, Várna, Veliko Tarnovo és Rusze. S időben eljutottunk a középkorba. Rilai Szent János (Iván) a 800-as évek végén remeteként élt a Rila hegységben, s tanítványaival megalapította a kolostort. A mai kolostor végleges formája 1343-ra készült el, s az ortodox keresztény szerzetesek azóta is szent életüket élik a pazar aranyozott ikonok és díszesen faragott ikonosztázok között. A főváros, Szófia névadójának, Szent Szófijának a VI. században emelt templomot, melynek mai formáját a XIV. században kapta. A jellegzetes román stílusú védelmi épület, 3 hajós bizánci bazilika életét megtépázta a történelem: átélt egy tűzvészt, törökdúlást, két világháborút, volt ortodox keresztény, református templom és török dzsámi. Csoda, hogy mindezek ellenére megmaradt néhány korabeli freskója. Hasonlóan viharos múltja van a Nevszki székesegyháznak. Csillogó kupolaerdeje, valamint onix és alabástrom belső burkolata parádés helyszíne a különleges ikongyűjteménynek. A török időkből maradt Banya Basi-dzsámi – jelentése sok fürdő – napjainkban is várja a mohamedán híveket csakúgy, mint a szefárd zsinagóga, amelynek kiállítása és könyvtára egyedülálló. A közeli bojánai templom Bulgária egyik legnagyszerűbb műemléke, elsősorban falfestményeinek köszönhetően. A 3 rétegben fennmaradt freskótöredékek különlegessége, hogy a XI. és XIII. századi falfestményei a korabeli Bizánc dogmává merevedett, ortodox ábrázolásmódját tükrözik.
A sok építészeti örökség mellé egy másik bolgár specialitást is meg kell nézni. Ez a kazanlaki Rózsák völgye. 1903 óta termesztik itt a Damaszkuszi rózsát, amelynek a legáthatóbb az illata. A Rózsamúzeumban látható a termesztés, sajtolás és kiszerelés minden fázisa, s akinek nem elég az illat, az meg is kóstolhatja a rózsalikőrt, vagy a rózsabort. Természetesen egy fiola rózsaolaj nélkül haza sem lehet jönni. A következő állomás Várna, Bulgária legnagyobb kikötővárosa. Ez már igazi nyugati stílusú fürdőváros. De aki nem akar egész nap a szikrázó napfényben és a türkizkék tengerben lubickolni, az kiránduljon el a közelben lévő Aladzsa-kolostorhoz. A 25 méter magas sziklafalba kisebb-nagyobb üregeket vájtak a szerzetesek, a VI. századtól. Volt itt kápolna, ebédlő, papi cellák sora, ám egy földrengés során leomlott a fal egy része. Most olyan az egész, mint egy metszet, a félbevágott termek között sétálhat a turista, s megcsodálhatja a még épen maradt freskókat. De magyar vonatkozású emléket is találunk Várnában, az 1444-es várnai csata emlékparkját. Kiállítás és szobor emlékeztet Hunyadi János hőstettére és I. Ulászló király sírját is megkoszorúzhatjuk. A világörökség egy másik helyszínére, Madarára érkezünk. Itt látható a sziklafalon egy vágtató lovast ábrázoló dombormű, lába előtt egy megölt oroszlán, mellette egy kutya, felette egy sas. A kompozíció és a motívumok az iráni-perzsa művészettel rokoníthatók. Az oroszlán a legyőzött ellenséget jelképezi, a lovas kezében levő ivócsésze pedig a fejedelmi rangot. A kopján levő lófarkas hadijelvény és a lovas hajviselete türk szokásokra utalnak.
Ismét egy magyar vonatkozású emlékhez érünk, Sumenbe, a Kossuth Lajos emlékházba. A régi török rezidencián, Ali Rifat bej házában egy évet töltött emigrációja kezdetén Kossuth Lajos. A kétszintes patinás ház Kossuth relikviákat őriz. Majd a hajdani bolgár fővárosba, Veliko Tarnovoba érkezünk. A középkorban épült vár bástyái, tornyai, cári trónterme és udvari kápolnája jól érzékelteti, hogy milyen volt hajdan a cár és udavartartása élete. A palota fölött emelkedik a pátriárka palotája és temploma, s furcsa kontraszként a közelben van a szerzetesek ivanovoi sziklakolostora. Az eddig látottakhoz hasonlóan a középkorban több cellát vájtak a sziklába a Ruszenszki Lom folyó partján. A több kolostorból álló kolónia a némasági fogadalmat tett szerzetesek lakóhelye volt.
A körutazás utolsó bolgár állomása Rusze, a forgalmas dunai kikötőváros. Azt is mondják róla, hogy „mini Bécs”. Nem véletlenül kapta ezt a megtisztelő titulust, mert neobarokk és neorokokó épületei a bécsi miliőre emlékeztetik a látogatót. Operaházát pirosra festett, klasszicista stílusú oszlopsor ékesíti, míg nemzeti színháza szecessziós. Lombokkal övezett utcák, kellemes parkok teszik emlékezetessé a búcsúzás perceit. Nem csalódtam benned Bulgária!
Dunay Csilla