A magyar idegenforgalom fejlődése

Világgazdasági Szemle, 1935. július 3.
Írta: Varga István dr. egyetemi magántanár

Budapest székesfőváros idegenforgalmi hivatala jelentést adott ki Budapest 1934. évi idegenforgalmáról és általában az 1934. év idegenforgalmának gazdasági eredményeiről. Gondosan megírt és mintaszerűen összeállított kimutatás ez, amelyet az Idegenforgalmi Hivatal kitűnő vezetősége: Zilahy Dezső igazgató és Markos Béla dr. helyettes igazgató bocsátottak közre. Az általuk kiadott jelentés szigorú tárgyilagossággal, minden szubjektív célzat nélkül, egyedül és kizárólag csak az adatok csoportosítására szorítkozik. De éppen ezek a tárgyilagos adatok a legkomolyabb benyomást keltik, mert hű tükrét adják annak a rendkívüli értéknek, amely az idegenforgalomban rejlik.

A hivatalos statisztikai adatok szerint az 1934. évben 202.113 idegen érkezett a fővárosba s ezek Budapest szállóiban és panzióiban 604.271 éjszakát töltöttek.
Az elcsatolt területről 29.002, a belföldről pedig 91.656 személy látogatott el a fővárosba 1934-ben.
A távolabbi külföldről az elmúlt évben 81.455 idegen érkezett hozzánk, ami az előző évhez viszonyítva, több mint tízezer főnyi emelkedést jelent. A jelentés megállapítja, hogy ez volt eddig idegenforgalmunk legjobb esztendeje.

Nem terjeszkedhetünk ki e helyütt a nagyszerű kimutatás minden egyes részletére s ennélfogva csak a legfontosabb adatokra szorítkozunk.
A jelentés hitelesen megállapítja, hogy „közel 26 millióra tehető az az összeg, amit az 1934. év folyamán a csonka-magyar­országi, elcsatolt területei és távolabbi külföldi vendégek Budapestre hoztak, ez összeggel igen tekintélyes mértékben táplálva Budapest kereskedelmét és iparát.”
De van az Idegenforgalmi Hivatal jelentésében egy táblázatos összefoglalás, amely Magyarország fizetési mérlege szempontjából mutatja be az 1934. évi idegenforgalom eredményét.

Ez a táblázat a következőket foglalja magában:

Vagyis „több mint 21 millió pengőt eredményezett Budapest idegenforgalma aktív tételként az ország 1934. évi fizetési mérlege javára.”
A vidékre kiágazott idegenforgalomnak, illetve a külföldiek részéről a Balaton mellett és törvényhatósági, vagy megyei városokban stb. töltött napoknak és éjszakáknak pénzbeli eredményét a jelentés kerekszámban mintegy hét millió pengőre becsüli. Ha ehhez még hozzászámítjuk a 31.770.000 pengőre becsült vízum-bevételt: úgy körülbelül 30 millióra tehetjük azt az összeget, amelyet az idegenforgalomból a magyar gazdaság és fizetési mérleg javára elkönyvelhetünk.
De az Idegenforgalmi Hivatal jelentése csak a megfogható és adatszerűen kiszámítható tételeket csoportosítja, azokat az összegeket azonban, amelyeket a külföldi vendégek itt vásárlásokkal, szórakozással, színházban, mulatóban, vendéglőkben kávéházban, taxikban, villamosvasúton stb. költenek, a jelentés nem veszi számba. Ezekre a költekezésekre csak céloz a jelentés mert olyan tételekről van szó, a melyeket tárgyilagos alapon, összegszerűen kiszámítani nem lehet. De nyilvánvaló, hogy az imént jelzett következések sem csekély összegre rúgnak és nem kicsinylendő mértékben fokozzák az idegenforgalom gazdasági értékét.
Ámde a közvetlen gazdasági haszon mellett, amely az idegenforgalom föllendülésével Budapestre és Magyarországra áramlik, sohasem szabad megfeledkeznünk arról a nagyjelentőségű nemzeti érdekről, amely az idegenforgalomhoz fűződik. Magyarországnak főbenjáró érdeke fűződik ahhoz, hogy a külföldről minél többen látogassanak el hozzánk és a saját szemükkel lássák, hogy a magyar nemzet ezer éven át milyen fejlett és magasrendű kultúrát teremtett a Duna völgyében, a Kárpátoktól az Adriáig ‒ és a saját szemeikkel lássák, hogy a ránk kényszerített békeszerződés milyen égbekiáltó igazságtalanságot követett el Magyarország élete és történelmi rendeltetése ellen. Ebben az irányban az idegenforgalom felülmúlhatatlan szolgálatot tesz és tehet a magyar nemzet szebb jövőjének előkészítése érdekében: olyan szolgálatot, amelynek mélyenjáró értékét megbecsülhetetlennek tartjuk.
Ezek után nem zárhatjuk le ezeket az igénytelen sorokat anélkül, hogy meg ne emlékezzünk azokról a tényezőkről, akik a magyar idegenforgalom alapjait lerakták és akik gondos, következetes munkával, hozzáértéssel és tehetséggel az idegenforgalmat mai magas színvonalára emelték. A székesfőváros Bárczy István felejthetetlen polgármestersége korszakában létesítette az Idegenforgalmi Hivatalt. Ez a székesfőváros és Bárczy István elévülhetetlen érdeme. De az Idegenforgalmi Hivatal magában még nem jelentett idegenforgalmat. Hozzáértő férfiak kellettek ahhoz, hogy a fiatal szervezetet megtöltsék élettel, tartalommal és a fölfelé ívelő fejlődés föltételeivel. Ki kell emelnünk azt, hogy a székesfőváros a kezdet kezdetétől fogva nagy áldozatkészséggel táplálta az idegenforgalom érdekeit és ehhez hozzájárul még-, hogy az Idegenforgalmi Hivatal felügyeleti hatósága ez idő szerint kitűnően van ellátva: Kovácsházy Vilmos tanácsnok kezében, aki lelkes odaadással, életrevaló ötletekkel és tettrekész energiával mozdítja elő az idegenforgalom sikerét.
De meg kell mondanunk őszintén azt is, hogy Zilahy Dezső, akit még Bárczy István állított az Idegenforgalmi Hivatal élére, úttörő munkát végzett a magyar idegenforgalom terén. Zilahy Dezső kitűnő munkatársakat szerzett maga mellé ‒ ezek közé tartozik elsősorban Markos Béla helyettes igazgató is ‒ és ezekkel a tehetséges erőkkel karöltve és a székesfőváros megértő támogatására támaszkodva, fáradhatatlan odaadással és mindenre kiterjedő körültekintéssel az Idegenforgalmi Hivatalt olyan kiváló szervezetté építette ki, hogy a külföld hasonló szervezeteivel fényesen kiállja a versenyt. Sőt, bátran mondhatjuk, hogy a külföldön jobban ismerik és sokkal jobban értékelik a magyar főváros idegenforgalmi szervezetének teljesítményét, mint idehaza.