Dohányzási szokások Budapesten – Gazdaságpszihológiai tanulmány

Írták: HARKAI SCHILLER PÁL egyetemi magántanár és DR. VARGA ISTVÁN egyetemi magántanár
A MAGYAR GAZDASÁGKUTATÓ INTÉZET 14. SZÁMÚ KÜLÖNKIADVÁNYA – Budapest, 1938

A KÖZVÉLEMÉNY ÉS CSALÁD SZEREPE

A propaganda mellett a sajtó, társaság, család stb. is befolyásolja a dohányzási szokások kialakulását, részben a pro- és kontra-propagan­da közvetítésével, részben utánzásra való felhívással vagy attól való elriasztással. A dohányzással kapcsolatos pszichológiai körülmények szempontjából nagyon fontos azt tudni, hogy egyfelől a dohányzó, másfelől pedig a nemdohányzó közönség körében a dohányzás egészségi és hangulati hatásairól milyen vélemények terjedtek el. Az egészségi hatások iránt első kérdőívünk tizennyolcadik és második kérdőívünk tizenegyedik kérdése érdeklődött. Önként értődik, hogy a nemdohányo­sok jóval több egészségi ártalomról vélnek tudni, mint a dohányosok. Arra való tekintettel mégis, hogy ezekről az egészségi ártalmakról csupán a rendszeresen dohányzók lehetnek némileg tájékozva, csupán az utóbbiak válaszait közöljük, míg a nemdohányosoktól e kérdésre nyert válaszok feldolgozott eredményeinek publikálásától - bármennyire is érdekesek azok s bármennyire is mutatják a közönség között elterjedt, sok tekintetben tárgyilag helyt nem álló véleményeket - eltekintettünk. Az természetes, hogy a nemdohányzó közönségnek csak kisebb hányada tartja a dohányzást ártalmatlannak, mint a rendszeresen dohányzóké. Az egészségügyi hatásról való előnytelen vélemény tehát szoros korre­lációban van a nemdohányzással. Ebből következik, hogy a vonatkozó babonák eloszlatása a dohányterjesztésnek elsőrendű érdeke.

A rendszeresen dohányzó közönség 57%-a (a nemdohányzó közönség­nek csak 31%-a) szerint a dohányzás egyáltalában nem ártalmas, sőt azé csoportba tartozó megkérdezettek egyrésze szerint egyenesen hasznos. A rendszeresen dohányzóknak tehát csupán 43%-a vél bizonyos ár­talmakat ismerni. Ezek átlagosan 1.74 ártalmat említettek meg, ami mindenesetre jelzi azt, hogy a megkérdezettek a dohányzással kapcsolatos egészségi kérdésekkel viszonylag élénken foglalkoznak. Az eredményeket a LXV. számú táblázat tünteti fel.

Látható tehát, hogy a dohányzást a közönségnek csak egy része tartja ártalmasnak, míg vannak olyanok is, akik egészségi előnyöket említenek.

Pszichológiai szempontból mindenesetre érdekes, hogy a nők a férfiakhoz képest elenyésző számban minősítették azt ártalomnak, hogy a dohányzás étvágytalanságot okoz - nyilván sok nő egyenest örül annak. A felsorolt sokféle ártalom arra vall, hogy a közönség tulajdonképpen indokolatlanul rosszul vélekedik a dohányzás egészségi hatásairól. Ezt legjobban mutatja, hogy viszonylag elég sokan állították, hogy a dohányzás ártalmas az idegekre, míg ugyanakkor - ismeretesen - a do­hányzás mint szórakoztató és kedély megnyugtató művelet van elterjedve. Emellett leggyakrabban a toroknak, tüdőnek és szívnek tulajdonítanak szerepet a dohányzás egészségveszélyeztető hatásában. Mindenesetre meglepő, hogy még az állandóan dohányzók közül is 43% ártalmasnak ismeri a dohányzást. Igaz ugyan, hogy ez a meggyőződés nem téríti el őket a dohányzástól, de a dohányzás sem ettől a véleménytől. Jobb véleményre hangolhatná őket annak a 12% dohányosnak a felfogása, aki egészségi hasznát is látja a dohányzásnak. Ezt a felfogást persze megfelelő nyomatékkal kellene ellátni ahhoz, hogy hatásos legyen. Érdekes, hogy az előnyök közül egyetlen egyet emelnek ki nagyobb mértékben, t. i. azt, hogy jó az emésztésnek. Ennek a véleménynek mindenesetre összefüggése van azzal a gyakori szokással, hogy sokan főleg étkezés után dohányoznak.

Külön megvizsgáltuk azt, hogy hogyan vélekednek a dohányzás egészségi hatásáról egyfelől azok, akik a dohányzást sohasem hagyták abba, másfelől azok, akik átmenetileg leszoktak róla:

Fentebb már megállapítottuk azt, hogy a dohányzóközönség elég tekintélyes hányada (45%) a dohányzást nem tartja ártalmasnak. Azok közül, akik az egyszer megkezdett dohányzást sohasem hagyták abba még többen (60%), míg az átmenetileg leszokottaknak csak 32%-a vélekedik így. Az abbahagyok 49%-ban, a soha abba nem hagyok kisebb mértékben, 35%-ban tartják a dohányzást ártalmasnak. Ez az utóbbi, viszonylag mégis magas százalék jelzi a dohányzás szenvedély-jellegét, mert hiszen annak ellenére, hogy kimondottan ártalmasnak tartják, mégis ezt soha abba nem hagyták. Azok közül, akik a dohányzást átmenetileg abbahagyták, 49% tartja a dohányzást ma is ártalmasnak, noha arra ismét rászokott. Ezek szerint tehát azok, akik a dohányzást átmenetileg abbahagyták, nagyobb mérvben tartják azt ártalmasnak, mint a többiek, ami nyilván arra mutat, hogy emiatt az ártalmasnak vélés miatt hagyták abba a dohányzást. Ez meggyőzően bizonyítja, hogy a dohányzás ártalmaira vonatkozóan nagyon elterjedt nézetek a dohányfogyasztást súlyosan érintik. A közölt LXVI. számú táblázatból kitűnik, hogy a dohányzást átmenetileg abbahagyok, de jelenleg ismét dohányzók tekintélyes hányada, 19%-a, egyenesen hasznosnak véli. Ezekben az esetekben a válaszokat különböző körülmények motiválták. Előfordult, hogy akkor, amikor erős dohányosok arról győződtek meg, hogy egészségi állapotuk a dohányzás abbahagyása ellenére sem javult meg, arra újra rászoktak és e tapasztalatuk alapján a dohányzást ártal­matlannak minősítették. Mások ismét a dohányzás abbahagyásának elsősorban emésztésük és idegállapotuk szempontjából kárát látták és ezért a dohányzásra újból rászoktak és azt természetesen most már hasznosnak minősítették. Érthető, hogy ezekkel szemben a dohányzást soha abba nem hagyók ritkábban (5%) tartják a dohányzást hasznosnak. Ez utóbbiak ugyanis akkor, amikor a dohányzásra elsőízben rászoktak, a dohányzással járó előbb említett hasznos tulajdonságokra nem jöhettek rá, s így azok náluk nem is jelentkezhettek. Ezeknek a jelentősége csak akkor merül fel, ha egyszer, a dohányzásról leszokni próbálván, a hiányérzés kellemetlen következményekkel jár, amelyeket a dohányzás újbóli megkezdése kiküszöböl.

Megvizsgáltuk azt is, hogy a rendszeresen nem dohányzók közül régebben különböző fokban erős dohányosok véleménye eltérő-e abban a tekintetben, hogy a dohányzás ártalmas-e vagy sem.

Feltűnő, hogy a régebben közepes dohányosok tartják a dohányzást a legártalmasabbnak. A kismértékben dohányzónak nem volt alkalma meggyőződni a dohányzás ártalmáról, a szenvedélyes dohányos pedig szívesen szemet húny a káros következmények elől, mert a szenvedély vakká teszi. A volt dohányosok általában alig tartják ártalmasabbnak a dohányzást, mint azok, akik sohasem próbálták. Azok közül, akik jelenleg nem dohányoznak rendszeresen - mint már fentebb jeleztük -, átlagban 69% ártalmasnak tartja a dohányzást. Ezzel szemben azok, akik régebben leszoktak, de most ismét dohányoznak, a dohányzást sokkal kevésbbé tartják ártalmasnak (49%), míg azok, akik soha le nem szoktak, még kisebb mértékben (35%). Az egészségi ártalomról való meggyőződés tehát egyenes arányban áll a dohányzástól való tartózkodással.

Következő feldolgozásunk megvizsgálta a dohányzás ártalmas voltáról való meggyőződésnek összefüggését azzal, vajjon a sohasem dohány­zónak gondolkodtak-e azon, hogy ne dohányozzanak-e?

Láthatjuk, hogy semmi különbség nincs a dohányzás ártalmasságáról vallott vélemény és aközött, hogy a nemdohányzás elhatározása megfontolás tárgyát képezte-e. Ez azt mutatja, hogy az ártalomról való meggyőződöttség nem befolyásolta a dohányzásnak vagy nem­dohányzásnak az elhatározását. Racionális körülményekkel tehát nem lehet a dohányzási szokásokat befolyásolni, a propagandának - mint mondtuk - elsősorban az érzelmi életre kell hatnia és ha észokokkal is akar meggyőzni, akkor is érzelmek kiváltásával kell ezt, például humoros módon, tennie.

Külön vizsgálat tárgyává tettük, hogy az egyes dohányneműeket rendszeresen szívó közönség hogyan vélekedik a dohányzás ártalmas voltáról.

Megállapíthatjuk, hogy a cigarettaféleségek közül a sodrottat tartják a legegészségesebbnek, de a szivart és pipát valamennyi cigarettaféleségnél jóval ártalmatlanabbnak minősítik. De mert ezek a vélemények azokra a féleségekre vonatkoznak, amelyeket az illetők szívnak és a különböző féleségeket - mint fentebb láttuk - a különböző vagyonosságú rétegek különböző arányban szívják, lehetséges, hogy a dohányzás ártalmaira vonatkozó jelzett vélemények nem annyira a féleségekre jellemzőek, mint inkább az azt szívónak a dohányzás ártalmaival kapcsolatos általános véleményére.

A dohányzással kapcsolatos szokások kialakulása szempontjából természetesen nagyon érdekes azt megtudni, hogy az egészségügyi hatáson kívül mit tud a nagyközönség a dohányzás hangulati hatásairól. Ezt csupán a rendszeresen dohányzóktól tudakoltuk első kérdőívünk tizenkilencedik kérdésével. A válaszokat a következő táblázatban fog­laltuk össze:

 A válaszok tekintetében mindenekelőtt megemlítendő, hogy férfiak és nők egyaránt átlagban 12 hatást említettek meg.